Alternatív főcím I. - American Horror Story: Asylum

Indul a videósorozat, itt az első saját készítésű alternatív főcímem!

Miami Monkey S01E01 - Újra cuppant a reality tv legnagyobb szája

Szeptember 8-án rajtolt a VH1-on a Mob Wives-ban felfedezett Angela "Big Ang" Raiola legújabb műsora, a Miami Monkey. A reality minden idők egyik legérdekesebb valósághősének friss bizniszét mutatja be, ahogyan egy újabb bárral bővíti Miami vendéglátóiparát. Az S01E01 korrekt sztorival nyitott, s bár nehéz elképzelni, hogy Ang fénye a legkisebb mértékben is kopna, a műsoridőt már abszolút nem tölti ki, helyette üresfejű cicababák civakodásait élvezhetjük. Feltéve, ha élvezzük.

Big Ang délre viszi az egész famíliát, a família meg utálja a délieket

Az alapsztori szerint Big Ang bővíti Staten Island-i klubláncát, s a Drunken Monkey mellett belekezd a Miami Monkey üzemeltetésébe. Hogy a folyamat zökkenőmentesen menjen, több rokonát is felkéri, hogy nyújtsanak segítő kezet neki. Itt van máris Raquel, Big Ang lánya, aki szigorú, némileg konzervatív és szereti kontroll alatt tartani a dolgokat. Barátnője, Ryan egy tűzről pattant csaj, aki ki szeretné magának sajátítani a bárpultot, nem igazán enged komfortzónájába senkit. Marissa, a plázacica szintén egy barátnő, akinek a férje gyilkosságért ül a börtönben, s majd csak húsz év múlva szabadul. Roxanne a hars, szókimondó karakter, aki képes bárkit leteremteni a legkisebb botlás miatt is. Gabby pedig Big Ang fiának párja, akinek annyira nincs önbizalma, hogy inkább pulóvert hord bikini helyett a negyven fokos hőségben.

Big Ang kissé magára haragítja a csapatot, amikor közli, hogy három helyi lakost is felvett a bárba. Az egyetlen srácot, a még kábel tévéhez mérten is kínosan üresfejű Nate Ryant mindenki szereti, hiszen többen is szemet vetettek rá, a másik két lányt viszont vehemensen igyekeznek kiutálni a többiek. Az egyik szerencsétlen Cristina, akiről nem sokat tudhattunk meg azon kívül, hogy a másik csaj, Morgan saját bábjává szeretné tenni. Morgan egy libadíva, aki tíz rongyért simán megverekszik bárkivel magassarkút viselve egy tonna iszapban. Hírnevet viszont nem a Miami Monkey-val fog szerezni, hiszen szerepelt az Oxygen csatorna zászlós hajójában, a Bad Girls Club ötödik évadában. Onnan is hamar kitúrták a luvnyák egyébként, összesen két epizódig húzta. Szóval ha híre ugyan megelőzte, Big Ang mellett elérheti az igazi nagy áttörést. Már csak azért is, mert eddig úgy tűnik, a két nagyszájú kedveli egymást.

Kicsit hiányzik Big Ang

Noha a reality alapszereplője Angela, maga a műsor bizony nem igazán rá van kiélezve, ez pedig nem adja vissza a Big Ang című, ezt megelőző spin-off hangulatát. Úgy érzem, mintha a mérleg egyik oldalán lenne Big Ang, a másikon pedig a személyzet, s utóbbi nyert is az első epizódban. Kicsit higítottak a Big Ang-jelenségen, holott az teljesen jól működött az előző spin-off során. Személy szerint nem nyúltam volna bele.

Miami Monkey - Vasárnaponként a VH1 műsorán!

HOPPÁ! Szokatlanul, de újraindul a ValóVilág Szlovákiában és Csehországban!

Eleinte óriási sikerrel futottak, majd hatalmasat buktak a ValóVilág helyi adaptációi Szlovákiában és Csehországban. Most viszont mindkét ország úgy döntött, hogy elindítja a legújabb évadot, felbátorodva a magyar visszatérés sikerén. Figyelemmel követem a két műsort, illetve a vyvoleni-2013.cz szerkesztőjével beszélgettem, aki rengeteg hasznos információval látott el.

Szlovákiában abszolút eltérnek a ValóVilág eredeti formátumától. Amit látni fog a néző, az gyakorlatilag nem is ValóVilág lesz, hanem egy kőműves reality. Az igencsak szolid beszavazóshow-k (negyedórás gyors futamok internetes szavazással) már megtörténtek, 16 villalakó költözik majd be a villába. Ja, hoppá! Hát ez az, ami nem igaz.

A sóderkeverés egy központi téma lesz a szlovák VV-ben
A Joj TV kitépte a ValóVilág gyökereit és újakat vetett el. VyVolení- Dom Snov (Kiválasztottak - Álomház). A szlovák játékosok többé már nem villalakók, ugyanis nem fognak villában élni. Ez a magyar nézőnek elképzelhetetlen. Nem lesznek többé tükrös falak és mosókonyhába való félrevonulások. Viszont lesz egy lepukkant ház, amit maguknak a játékosoknak kell felújítani. Hónapokig azt fogja figyelni a néző napi hatvan percben, miként bravúrozik vagy éppen bukik az építkezés területén a 16 résztvevő. Lesz itt talicska, malter és laminált lap minden mennyiségben. A játékosok a házban fognak lakni, míg teljesen fel nem újítják. Ha ez megtörtént, a csodapalota azé lesz, akit a nézők győztessé avanzsálnak. S a nézők kb. ennyi beleszólást kapnak, ugyanis a párbajok előre felvett fizikai megmérettetések lesznek, a rajongók tehát nem szavazhatnak majd kedvenceikre egy élő adás keretein belül. A szlovák ValóVilág interaktivitása tehát megszűnik.

Mi az, hogy a kanapén fekszik délután háromkor? Takarodjon ásni!
Szlovákiában nem igazán tűrik a nézők, hogy olyan embereket nézegessenek főműsoridőben, akik naphosszat lógatják a lábukat a jacuzziban vagy éppen azon az apróságon tépik egymás haját, hogy ki ette meg az utolsó füstölt edami-szeletet. Jobban szeretik, ha a nép lányai és fiai a tévé képernyőjén is szorgosak, nem pedig naplopók. Ezért alakították hát úgy a formátumot, hogy az megfeleljen a szlovák fogyasztói elvárásoknak és ha szigorúak akarunk lenni, akkor a konkurens csatorna Farm című műsorának. A Farm helyi adaptációját a TV Markíza sugározza óriási sikerrel, aminek lényege, hogy meghatározott számú játékost kitesznek egy elhagyatott farmra, hogy ott parasztkodjanak egy hatalmasat és túléljék a vadont. Már a negyedik évadnál tartanak. (Magyarországon 2002-ben vetítette a Viasat 3, de a ValóVilág és a Big Brother első évadjai mellett senki sem volt kíváncsi rá, szépen meg is bukott.) A harmadik VyVolení (Kiválasztottak) tehát a Farm 4 ellen fog menni, mondhatni hasonló tartalommal.

Nem okosak, de legalább jár a szájuk
A lakók között megtalálhatjuk a vidéki kretént, az üresfejű cicababát, a tetovált cassanovát, a családanyát, a meleg srácot és a szerethető dagi lányt. Hogy miként működnek majd együtt, arra nem sokára fény derül. A lányok mindenesetre érdekesebbnek tűnnek, mint a fiúk, de ez a casting nálam abszolút előrevetít szerelmet, vonzalmat és drámát, szóval jó eséllyel indulnak.

"A döglött halat mégis újraélesztik"
Szlovákiában 2005-ben indult az első VyVolení hatalmas sikerrel. Egy időben futott a TV Markíza Big Brotherjével, de kiütötte nézettségben. Nem volt hát kérdéses, hogy a Joj TV 2006. januárjában elindítja a VV2-t. A több magyar származású villalakóval is operáló évad viszont abszolút nem ismételte meg az első széria sikereit, csúnyán megbukott. A döglött halat mégis újraélesztik, bár mivel semmi sem emlékeztet az eredeti VyVoleníre, csak a műsor neve, ezért akár tekinthetjük egy teljesen új produkciónak is.


A csehek egy méregdrága ValóVilág-gal készülnek, ami a Cesko Slovensko má talent 4 (a helyi Csillag születik negyedik évada a két ország résztvevőivel) költségeit is túlszárnyalja. A harmadik évad óta viszont mindig azzal terelték a pletykákat egy esetleges negyedik szériáról, hogy az túl drága lenne.

Celebek a villában?
Pletykák szerint civilek és celebek élnek majd együtt a VV4 villájában, ugyanis feltűnt a rajongóknak, hogy egy hálószobában nyolc, míg a másikban csak négy ágy van. Lehetséges, hogy a magyar VV4 celebekkel forgatott teszthetéből indulnak ki, a Prima TV egyelőre nem erősítette meg ezeket a spekulációkat. Azt viszont igen, hogy egy régi arccal is találkozhatnak majd a nézők. Elvileg az első széria győztese, Vladko lenne az, viszont ő nagyon nem szeretne visszatérni a villába. Noha megnyerte saját évadát, a magazinoknak tett nyilatkozataiból kiderült, hogy megutálta a műsort és hátrányként éli meg, hogy mindenhol felismerik. El is költözött Spanyolországba. Most viszont a Prima TV próbálja meggyőzni őt, hogy legyen olyan kedves, menjen vissza Prágába és vegyen részt a játékban... persze egy nagy összegű csekk ellenében.

Ha a celeb-civil pletyka valósnak bizonyul, akkor a cseh készítők minden bizonnyal hallottak már a Carre VIP-ról. Arról a francia valóságshow-ról, ahol ismert és ismeretlen emberek éltek egy fedél alatt és néhány epizód múlva levették a képernyőről, mert senki sem nézte őket. Tökéletes alap.

A cseheknél is bukott, mégis visszahozzák
És rejtély, hogy miért. A cseh nézőket 2005-ben kerítette hatalmába a VyVolení első évada, ami hatalmas sikert aratott köreikben. A konkurens Nova TV Big Brother-jét megsemmisítette. Amíg a VV1 1,7 millió nézőt ültetett a képernyők elé, addig a BB1 0,5 millió nézőt hozott átlagosan. (Nálunk hajszálpontosan ugyanezekkel a nézőszámokkal harcolt egymás ellen a VV2 és BB2 2003-ban.) A VyVolení minden idők legnézettebb reality show-jává vált és a Prima TV zászlós hajójává, így 2006-ban elindították a második évadot, ami korrekt egymillió nézővel le is futott. Akárhogy is, a nézettségi adatok csökkenő tendenciát mutattak és erre fittyet hányva a Prima TV belekezdett a harmadik szériába 2007-ben. A VyVolení - Noví Hrdinové (Kiválasztottak - Új hősök) viszont olyat bukott, amilyet ValóVilág még soha: 0,5-ös átlagnézettséggel lett az enyészeté.

Így nem csoda, ha mindenkit sokként ért, hogy a 2007-es bukás ellenére mégis elindul a VV4. A legfőbb magyarázat erre az lehet - azon kívül, hogy a Prima TV szenvedélye a műsor -, hogy tanúi voltak a magyar visszatérés sikerének. Magyarországon 2004-ben búcsúzott a VV3 és 2010-ben hatalmas sikerrel tért vissza a VV4. E sikeren felbuzdulva vághattak bele az újabb cseh kiadásba, csakhogy az a különbség, hogy nálunk sohasem futott ki a ValóVilág, a nézettség mindig felfelé ívelt, Csehországban pedig ellenkezőleg. Hétfőn adják az első beszavazóshow-t, kíváncsi vagyok a nyitónézettségre.

Mit várhatunk a cseh verziótól?
A VyVolení 4 minden bizonnyal a magyar testvérműsorra fog hajazni, még ha arculatában vissza is tértek az első évad elemeihez. Lesz villa, lesznek villalakók, a nézők döntenek majd a párbajok kimeneteléről, a cseh VV megmarad VV-nek. Meglepetések viszont nyilván lesznek, de ezekről majd a jövőben derül ki több.

Volt hát egy valóságshow, mely évekkel korábban nagyot bukott két országban. A szenvedély viszont győzedelmeskedett a nézettségi adatok felett és most mindkét ország újra szerencsét próbál, hátha. Én mindenesetre velük vagyok.

VyVolení - Dom Snov I Joj TV I A harmadik évad - Augusztus 19.
VyVolení 4 I Prima TV I A cseh visszatérés - Augusztus 19.

A Falling Skies egyszerűen csak nevetséges

A Falling Skies korunk apokaliptikus sorozatainak királya lehetne, a benne rejlő lehetőségek végtelenek, az alapkoncepció pedig elég szépen kiaknázható, viszont a harmadik évadban sem tűnik úgy, hogy az írók konstans élvezhetőséget biztosítanának (a The Killing íróitól rengeteget tanulhatnának). Ehelyett folyamatosan elkanyarítják a történetet hülye irányokba, gyengítve a sztori komolyan vehetőségét és minden olyan potenciált, amit jobb írók az egekbe húznának és olyan progressziót és izgalmat kreálnának, amitől már a körmeinken sem lenne mit rágni, mert az előző epizód közben eltűntek.

Spoiler!

Oké, S03E07. Szóval Tom utánaered a nőjének és közös csecsemőjüknek, mert azok megszöktek a táborból és útjuk során elrabolták őket az idegenek. Lóhátra pattan az egész család (Tom és a fiai) és éppen keresik őket az erdőben, amikor útonállók csapnak le rájuk és elveszik fegyvereiket, lovaikat, mindenüket, majd magukra hagyják őket. Tom persze eldönti, hogy utánuk mennek és visszaszerzik vagyontárgyaikat, s meg is találják a rablók házát. (Szóval biztosan követték a patanyomokat. Nincs még egy olyan talaj, mint az amerikai, igaz?) A háznál aztán lecsapnak a huligánokra, akik - láss csodát - szintén egy családot alkotnak. Tomék leszerelik és megkötözik őket, az írók pedig elkövetik a hibát, amit a Falling Skies esetében rendszerszerűen megtesznek: lelkiztetnek mindenkit, aki csak szerepel a jelenetben. A rohadtul irritáló Ben még azt is elmeséli a rá órákkal ezelőtt puskát fogó srácnak, hogy miként gyűlt meg a baja az ufókkal, miközben ápolja a srác haldokló nagybátyját az emeleten, akit meglőtt korábban Tom legkisebb fia. Na igen, ez is hatalmas probléma, hiszen még véletlenül sem kell elfogadtatni a nézővel azt, hogy a fiú, mivel látta, hogy a bátyját, Halt próbálja leszúrni a nagybácsi, beleeresztett egy golyót... A lövés után mindenki halálra dermedt arccal tekint az ifjú titánra és még az áldozat is visszakérdez: "Ezt most miért kellett?" Nincs az a facepalm, nincs az a facepalm...

Tom tehát nem keresi tovább az asszonyt és gyereket, hanem leáll egy teljesen ismeretlent ápolni, annak családtagjaival pedig beszélgetni, lelkizni, mert ő egy olyan ember, aki nem hagyja cserben a rászorulókat... még ha azok egy rossz mozdulatáért ki is nyírták volna őt az erdőben. Tom karaktere nevetséges, nem vezéregyéniség, nem racionális. Nem fogja fel, hogy minden, ezekre az ismeretlenekre elvesztegetett idő a családjának megmentésére lenne fordítható és a legkisebb kölykén fáj a feje, akinek természetes reakciójáért most szégyellnie kellene magát. Ja, és egyébként Tom adta a kezébe a fegyvert.

Később még történik pár leszereltetés-fegyverkezés a két család között, de a végén persze Tomék győznek és elhagyják az objektumot. Na de mi is lenne Tom, ha nem a modern kori Jézus, így inkább mégis visszafordul a családon segíteni, mert hát egy ilyen világban, ahol ember embernek farkasa, még sem kéne olyan könyörtelenül magukra hagyni őket. Visszamegy hát és mattba állítják az őt fogadó földönkívüliek. Pont azt kapja, amit megérdemel, talán most majd megtanulja a leckét. Azt hinné az ember, hogy ennyi szenvedéssel, harccal és az új világról szerzett tapasztalattal nem lehetne valaki ennyire hülye. De lehet és a neve Tom Mason. Tom Mason, aki még az Új Amerikai Egyesült Államok elnöke is volt. (Meg hát elméletben még mindig az.) Főszereplőt utoljára a The Walking Dead-ben írtak így el. Az is fájt.

Eurovízió 2013: A harmadik legnagyobb magyar siker + Top39-es listavideó

Vége az 2013-as Eurovíziós őrületnek. Panaszra abszolút nem lehet okunk, ByeAlex a magyar Eurovíziós történelem harmadik legjobb eredményét érte el, 10. lett. A győztes Dánia 281 ponttal, bár néha megszorongatta a második Azerbajdzsán. Most néhány hónap szünet következik, aztán újult erővel belevághatunk a koppenhágai versenyre való készülésbe.

A nagy öt + Svédország

Franciaország kapta az 1-es rajtszámot, így egy egészen korrekt dallal sikerült végleg kicseszni (23. helyezés). Olaszország dzsigoló balladája unalmas volt, de a 7. helyen végzett, nedvesítette az albán bugyikat. A házigazda Svédország egyáltalán nem szerepelt jól, ha azt nézzük, mik voltak saját elvárásaik, mekkora felhajtás előzte meg a produkciót és hogyan szerepelt Svédország az elmúlt években. Robin Stjernberg antipatikus figurája nem alakított nagyot a színpadon, szóval én például teljesen meg vagyok elégedve a 14. helyezésével. A britek életműdíjként kezelik az Eurovíziót, így a Blue és Engelbert Humperdinck után Bonnie Tylerrel találkozhattunk, aki ugyan emlékezeteimben igencsak halványan él, de aki még rázza magát az I Need A Hero-ra, az szavazott rá. Az Egyesült Királyság a 19. helyen végzett. Spanyolországot az ESDM képviselte. Maga a dal az egyik kedvencem, de az élő előadás bizony hagyott kívánnivalót maga után, ez pedig meglátszott a helyezésen is: 25. Németországot sajnálom, idén megtört a sikersorozatuk. Cascada csak egy 21. helyre volt elég nekik, pedig egy party-nótát adott elő. (Táncosok kellettek volna...)

Mi a franc volt ennyire szerethető Máltán?

Romániának eleve döntőbe sem kellett volna jutni, Ukrajna pedig ugyanúgy túlértékelt, mint 2011-ben. Kíváncsi vagyok, mekkora pusztítást okozott volna egy 1-es rajtszám mindháromnál.

Izrael kiesése bűzlik, mint egy kínai százéves tojás, itt már kiakadtam

Montenegróra vérfrissítésként szolgált volna a döntőben, az izlandi ballada pedig nyugodtan végezhetett volna Olaszország helyén.

Pontjaink a második elődöntőben

Pontjaink a döntőben

Mivel magyarul énekeltük, sejtettem, hogy a nyelvi rokonságba fektetett határtalan hit nyomán több finnugor nemzet fog szavazni ránk. Így tehát Finnország 10 pontja nem volt kérdéses és az észtek 4 pontját is köszönjük. Előrelátható volt a vikingek szimpátiája is (Norvégiától 2, Svédországtól 3 pontot kaptunk), illetve néhány szomszédos ország szavazata (Szerbiától 2, Horvátországtól 4 pontot kaptunk). Az viszont teljes meglepetésként ért, hogy Németországnak 12 pont értékében tetszettünk. Svájc általában szeret minket, de hogy 10 pontra vetemedjenek, az nem volt semmi. A görögöktől, az olaszoktól, a litvánoktól, a bolgároktól, az albánoktól, a franciáktól és főleg a san marinoiaktól nem vártam pontokat. Magyarország szereplése sohasem megjósolható, így legalább izgulhattunk egy jót.

További érdekességek, megjegyzések

• Egy híddal, konkrétan 14 km-rel arrébb lesz a következő Eurovízió.
• Egyetlen volt jugoszláv tagállam sem szerepelt a döntőben, ami mindenképpen csökkentette a blokkszavazás érvényesülését és tisztább szavazást biztosított.
• Csoda történt, Moldova nem Romániának adta 12 pontját.
• Novodomszky Éva még most sem tud angolul
• Törökország idén nem vett részt a versenyen, viszont felvételről leadták volna, ha a finnek produkciója nem egy leszbi csókban kulminál, illetve ha a svédek szavazás-zárás utáni produkciója nem tartogat meglepetésként egy újabb meleg akciót. Tehát a törökök megmutatják, hogy tényleg nem tartoznak Európához.
• A pontbemondók? DIE.
• Eric Saade meg minek kellett? Ja, hogy új album... remek...

Az első elődöntőről írt bejegyzésemet itt, a második elődöntőről pedig itt olvashattok!

Az első videó a Top39-es listavideóm rövidített, a második a hosszabbított változata. Jó szórakozást!

Eurovízió 2013: Ilyen volt a második elődöntő

A két nagy közönségkedvenc Izrael és San Marino elvérzett, a görög bulit az utolsó pillanatban mentették meg, Románia és Málta pedig tovább érleli bennünk a sorozatgyilkost. De ami a legfontosabb: Magyarország újra döntős!

Lettország PeR-ja energikus, friss és élettel teli volt, a rap/ének és a nézők buzdítása, szólongatása viszont nem tartott semmiféle balanszot egymással, utóbbi simán elnyomta a produkciót. Számomra viszont ők voltak az idei "élvezhető ciki"-kategória képviselői, ennek ellenére továbbjutásukat abszolút nem tartottam reálisnak, nem is kell velük számolni szombaton. Arra mindenesetre tökéletesnek bizonyultak, hogy megnyissák a második elődöntőt.

A letteket San Marino követte. Valentina Monetta tavaly már sokkolt minket a Facebook-dallal, idei visszatérését viszont hatalmas figyelem övezte, ugyanis dala, a Crisalde személyes toplisták élén tündökölt. Egy egészen korrekt színpadi produkciót láthattunk, klasszikus Eurovíziós előadás volt. Viszont a klasszikus Eurovízió egyet jelent az euroretróval és a kissé ódivatú behatással. A megjelenés óta túlértékeltnek tartottam és talán én vagyok az egyetlen rajongó, akit nem lep meg a bukásuk. Úgy tűnik, meg kell jegyeznünk az íratlan törvényt: San Marino nem lehet döntős. Sem a nézők, sem pedig az univerzum nem akarja összekaparni nekik azt a belépőt a fináléra. Egyszerűen csak nem.

A harmadik fellépő a rendkívül botrányos Macedónia volt. Tudni illik, Esma és Lozano nem a Pred da se razdeni-vel képviselték volna hazájukat tegnap, hanem egy másik dallal (Imperija). A macedón rajongók viszont olyannyira fellázadtak a döntés ellen, hogy végül lecseréltették a hazai közszolgálati tévével a számot. Ezzel viszont csak még több olajat öntöttek a tűzre, ugyanis a macedónoknak az új dal sem tetszett és ezúttal a régit követelték vissza. A döntéshozók reakciója persze egyértelműen egy "ah, fuck it" volt, az új szerzeményt nem kívánták lecserélni. Nem lettek döntősök, megérdemelték. Esma-t valamennyire persze sajnálom, hiszen hazájában az egyik legnépszerűbb énekesnő és valahol Macedónia is tehet arról, hogy fényéből vesztett Malmőben.

A negyedik a sorban Azerbajdzsán volt. Farid Mammadov előadása bennem különös érzelmeket keltett. Szóval volt Farid és mellette, illetve alatta egy férfi táncos "táncolt", jobban mondva mozgott a zenére, meg hát utánozta Farid mozdulatait tükörképként. Na most a kettejük által generált légkör nekem azt a hatást keltette, mintha Farid neki énekelte volna a dalt, s mikor megjelent a női táncos és a "tükörkép" gyakorlatilag közéjük állt, egy biszexuális szerelmi harc vette kezdetét. A "tükörkép" még akarta Faridot, de Farid már a mellek irányába vette volna az irányt. Az biztos, hogy ezen értelmezést olvasva az emberi jogokról mit sem tudó azeriek baltával vernék szét a koponyámat, de igen, nekem ennyire félreérthető volt. Azerbajdzsán egyébként továbbjutott, ez természetes.

Finnország... szörnyű dalszöveg, szörnyű üzenet, műanyag atmoszféra, erőltetett amerikanizált popszemét. Könyörgöm, még a háttér is Las Vegas-ról szólt. Persze nem azzal van a gond, hogy oké, Amerika, fuck yeah, hanem azzal, hogy nagyon látszott, hogy ilyen akar lenni. Ez pedig csak egyetlen bodzakosárrá tette a sok közül. Ennek ellenére döntős, hiszen a tinik is rászoktak a versenyre.

A zenei penészedés tovább folytatódott, a finn giccsparádé után ránk zúdult a máltai nyáltenger. A nagy kérdés a következő: Tényleg létezik ennyi öregasszony, aki tudja, hogyan kell SMS-t küldeni? Merthogy továbbjuttatta valaki... tavaly is abszolút igazságtalannak tartottam és idén is annyit tudok mondani, hogy Málta igazán nem érdemli meg ezt a sikersorozatot.

A bolgár rajongók pedig mára már biztosan eret vágtak magukon. Bulgáriával is igazságtalan, ami történik, de teljesen más okból, mint Málta esetében. Ők ugyanis küldtek már egy Poli Genovát (2011) és egy DeepZone & Baltazar-t (2008), akik szerintem megérdemelték volna a döntőt. A nézők viszont 2005 óta csak egyetlen alkalommal szavaztak bizalmat Bulgáriának. 2007-ben éppen Elitsa és Stoyan voltak azok, akiknek sikerült a mára már lehetetlennek tűnő álmot megvalósítani. Tegnap viszont nem tudták megismételni a Water sikerét, kevésnek bizonyultak a fináléba Samo championi c. dalukkal. Kilenc részvételből tehát nyolc sikertelen volt. Hogy mit fog csinálni ez a szerencsétlen ország jövőre, azt nem tudom. Szerintem ők sem.

Izland lépett fel nyolcadikként a színpadra. Egy korrekt balladát hallhattunk egy szép arcú viking előadásában, a továbbjutás borítékolható volt.

Görögország az egyik kedvencemmé nőtte ki magát tegnapra. Erőteljes, férfias előadás, alkoholmámoros és bulis dal, tánc és pörgés. Ezt mindet pedig kik, ha nem a görögök tudják a leghitelesebben hozni? A Koza Mostra Alcohol is Free c. dalára ment is egy szavazat tőlem. Szívroham viszont kerülgetett, hiszen Görögország továbbjutását utolsóként jelentették be. A bejelentésnél ha Magyarországnak nem is adtak elég izgulási időt, Görögországért már igencsak hagyták a körmeimet tövig rágni.

A tizedik Izrael volt a sorban és felháborítónak tartom kiesésüket. Moran Mazor egy bomba volt. Bomba! Hogy lehetett a kárára döntőbe szavazni azt a nyálas Gianluca-t (Málta) és a tökeit vesztett Cezart (Románia)? Mégis hogy?! Izraellel igazságtalanul bántak el a nézők idén, ez abszolút nem volt megérdemelt és nem is láttam előre. Stimmelt a hang, a dráma, a ruha, minden. Érdekes.

Izraelt Örményország követte egy viszonylag lagymatag pop rock (?) nótával. Lonely Planet, változtassunk, világbéke meg satöbbi. Továbbjutásának kihirdetésekor hatalmas fújjolás vette kezdetét az arénában, amit nem értettem még akkor sem, ha én sem tartottam erősnek a dalt. Miért is akadt ki az aréna ennyire?

Magyarországról majd a bejegyzés végén értekezem, addig is Norvégia. Margaret Berger és az I Feed You My Love az idei kedvencem. Teljes mértékben visszaadja a zenei ízlésemet, a színpadi produkció egyszerű, de hatásos volt, a görögök mellett pedig rá is szavaztam. Nagyon-nagyon szeretném, hogy Norvégia nyerjen idén. Az Eurovíziós Dalfesztivál történelmének egyik legjobb dalát szállítják. És persze továbbjutottak.

Norvégiát egy egészen felejthető Albánia követte, semmit nem tudok kiemelni az előadásból. Úgy tűnt, mintha a pirotechnikától várták volna a megváltást, ami szerencsére nem jött el. Őket Grúzia szerelmes duója követte. Ekkor éreztem, hogy eljött az idő egy mosdóba vonulásra, úgyhogy ennyire izgatott fel a darab.

Svájc a Takasa You and Me c. dalával indult, amit nagyon kedvelek kiesésük ellenére is. A sikertelenség viszont nem lepett meg, hiszen rengeteg negatív kritikával kellett szembenézniük nemzetközi szinten és persze az Üdvhadsereg-tagságuk sem vetett jó fényt rájuk. A produkció sajnos nem állt másból, mint hogy felálltak egymás mellé és énekeltek. Semmi mozgás, csak a csaj szánalmas ki-kinyerítése. De a dal jó és kiállok mellette.

A második elődöntőt Románia zárta. (Érdekes, hogy tegnap csak a kedvenceim és az általam legkevésbé kedvelt előadók léptek fel.) Én értem, hogy Cezarnak ez a hangszíne és hogy ez valami rohadtul elfogadott dolog az operában. Én értem ezt. De akkor sem tudok elmenni a tény mellett, miszerint ez az előadás olyan volt, mintha egy kasztrált indiai kisfiú ordított volna egy ultraszexi bollywoodi színésznő láttán, a háttérben egy falusi diszkó kezdő lemezlovasának próbálkozásaival. Nem volt jó! Nem! Férfiatlan volt és ugyanúgy felemelkedett a levegőbe, mint a nagy szövetséges Moldova. Na meg az a gönc... de persze döntős lett, miért is ne kínozzuk az istenfélő európaiakat... Nem sok pontot jósolok neki.

Mielőtt elérkeztünk volna a versenyhez, arról írtam, hogy ByeAlex szereplése mindenképpen tanulságos lesz. Akkor is, ha elbukik és akkor is, ha siker. A bukás azt jelentette volna, hogy soha többé ne küldjünk ennyire alternatív, már-már underground stílusú zenét és előadót. A siker viszont ugyanezt jelentette, csak ellenkezőleg... Oké, ne küldjünk, mert a magyar indulón is ugyanúgy szórakozni akarok, mint a többin, de annyit biztosan mondhatok, hogy merjünk újítani. A Compact Disco-val elindultunk egy ugyan rizikóval teli, de vérfrissítést hozó úton és ByeAlex-szel folytattuk. Sikeresen. Pedig nem hittem volna márciusban, hogy ez lesz. Annyira hittem Gigiben, hogy más alternatívára nem is gondoltam. Szerintem A Dal 2014-es kiadásának fogyasztását ez a kvalifikáció megkönnyítette a magyarok számára és most már nem vesszük majd annyira görcsösen az egészet, hiszen megtanultuk: bármit sikerre lehet vinni, ha megteremtünk egy erős imidzset hozzá.

Magyarország 1994-ben debütált a versenyen. Azóta összesen tizenegyszer szerepeltünk és legutóbbi hét részvételünket érintette a formátumújítás, miszerint elődöntőben kell bizonyítani a döntő előtt. Az elődöntőkből csak kétszer nem sikerült továbbjutnunk (Csézy - 2008 és Ádok Zoli - 2009), úgyhogy 4:2 a haladás javára. Azt hiszem, ez eléggé bizalomgerjesztő statisztika.

Eurovíziós Dalfesztivál 2013 Malmö - Szombat este 21:00-kor az m1-en és az adal2013.hu-n. Hajrá ByeAlex, hajrá Magyarország!

Eurovízió 2013: Ilyen volt az első elődöntő

Nem is vezetném most fel különösebben a bejegyzést, hanem egyből a közepébe vágnék. Ehhez fogható elődöntőt még soha nem láttam! Nem azért, mert a hallott dalok mellett eltörpülnek a világ zenei életének etalonjai, sem pedig azért, mert arénát robbantó produkciókkal találkoztam. Az első elődöntő bombasztikus volt, mert túlzás nélkül állíthatom, hogy tele volt meglepetésekkel. Eszméletlen nagyokkal.

A versenyt Ausztria kezdte. Natália Kelly Shine című dalát gyakorlatilag semmi sem körítette, egy fényes farmerben és fehér felsőben lengett a színpadon jobbról balra, háta mögött vokáloztak páran. Egy jó produkcióhoz a videoklip hangulatát kellett volna visszahozni a színpadra, aminek jellemzői a fiatalság, az energetikusság és az életkedv. Élőben viszont csak egy szép kis csajt láttunk, aki eldalolgatott és ringott néhányat a szélgép előtt. Nem is csodálom, hogy nem énekelte be magát a fináléba.

Észtország következett másodikként egy jelentősen feljavult előadással. Az észt selejtezőhöz képest Birgit dinamikusabban és hatást keltőbben közvetítette Et uus saaks alguse című dalát, továbbjutása viszont meglepetésként ért. Mégis mi lehetett benne jobb, mint a kiesettekben, akik között egyetlen másodperc alatt rá tudnék mutatni kettőre, hogy nyugodtan helyettesítsék az észt indulót a döntőben. Mert hát Birgit semmi extrát nem hozott, csak egy snassz balladát.

Szlovénia és Horvátország következtek a sorban. Mindkét produkció tetszett, a legtöbbet hozták ki belőlük, maguk a dalok is megfogtak és nem igazán találtam olyan elemet, ami hiányzott volna előadásukból. A horvát Klapa s Mora rendkívül férfias kisugárzást teremtett maga köré mind előadásmódban, mind pedig külső jegyeikben, ruházatukban. (A román Cezarnak lenne mit tanulnia tőlük.) A döntőben való szereplést mégsem tették nekik lehetővé a nézők. Ennek okaként egyértelműen az ízléseltérést tudom megjelölni, szimplán nem fogta meg az egyszerű nézőt a két balkáni ország produktuma. Persze, ha rajtam múlott volna, a döntőben lennének. Szlovénia egy teljesen korrekt elektronikus slágert hozott, a horvátok pedig három percre megéreztették velünk Dalmácia szelét és partjait.

Dánia Loreenja, azaz Emmelie de Forest lépett fel ötödikként Only Teardrops című dalával. Mit is írjak? Idén ő az, akit mind a fogadóirodák, mind pedig a rajongók éltetnek csak úgy, mint tavaly a svéd nyertest. Emmelie népszerűsége és fölénye egyértelmű, nekem meg keserű. Nem szeretem az olyan éveket, amikor már márciusban biztosra vehető egy ország győzelme, mert tompít az Eurovízió fényén. Szeretek izgulni, meg akarom élni az eseményeket úgy, hogy a kimenetelük homályos és bizonytalan. A 2011-es düsseldorfi verseny ebből a szempontból példaértékű (az azeri diadalról persze nyomdafestéket nem tűrő véleményem van). A dal persze az egyik legjobb, az érzelmekre pedig a fuvolával hat. Egy őszinte produkció.

Oroszország képviselője Dina Garipova, aki meglehetősen unalmasan adta elő a What If-et. Ukrajna Zlata Ognevich-e már próbált újítani. Egy két méteres kolosszus vitte be a színpadra, hogy ott egy szikladarabra álljon rá és énekeljen a pillangókról. Giccs. A vizuálok lehettek volna látványosabbak, de idén amúgy sem tettek ki magukért igazán a svédek a háttéranimációkat illetően, úgyhogy ezeket a következőkben nem is említeném meg. A két keletszláv énekesnő továbbjuttatta országát, nem volt meglepetés.

Ami meglepetés volt, az Hollandia sok éves hajtásának kivirágzása. Egészen idáig ők számítottak az egyik legszerencsétlenebb Eurovíziós nemzetnek, hiszen 2005 óta egyetlen alkalommal sem sikerült a döntőbe kerülniük, folyamatosan elakadtak az elődöntőben. 2008-ban sikerült a legközelebb jutniuk, akkor a 13. helyezést érték el és ugye tízen jutnak tovább. Anouk és Birds című száma viszont hatalmas büszkeséggel tölti most el a holland rajongókat és én is örülök sikerének.

Az est legkellemesebb meglepetését a színpadon Montenegró előzte meg. A Who See Igranka-jához kellettek volna a táncosok, az élő előadás pedig a rapperek részéről alulmúlta a stúdióverziót. Kár, mert idén Montenegrót szívesen láttam volna a döntőben, szükségünk van a vérfrissítésre, rajtuk pedig látszik, hogy frissítenék évről-évre, ha hagynák.

A tizedik fellépő Andrius Pojavis volt, akinek kvalifikálása nem a hab, hanem a tűzijáték volt a tortán, a már említett legkedvesebb meglepetés. A műsort megelőzően rendkívül alul értékelték, unták és lehúzták, viszont nálam mindig is a top 10 egyik helyezettje volt és hihetetlenül szurkoltam neki. Andrius egy szerethető figura, egy bohóc és eladta a Something-ot, továbbjuttatta Litvániát.

Fehérororszország ugyan továbbjutott, de abszolút jellegtelennek tartom a produkciót, egy lanyha szenzációhajhász három perc, semmi több. Moldovában pedig akkor csalódtam, amikor kiderült, hogy Aliona Moon románul fogja előadni az O Mie-t. Az angol szövege megfogott, a románt viszont nem értettem, s mivel az angol szöveg értéket adott, a román azt elvette. Untam, de az egekbe emelkedő Aliona nem lehetett vesztes, természetesen beszavazták a döntőbe.

És essünk túl rajta. Írország, Ryan Dolan, Only Love Survives. Közhelyek, olcsó színpadkép, olcsó táncosok, olcsó jelmezek, olcsó dalszöveg, olcsó zenei alap és olcsó vizuálok. Egyszerűen semmi sem stimmelt ennél az előadásnál. Ryan konkrétan "lávot" hányt mindenkire, rossz volt hallgatni és nézni is. Persze minden Eurovízióra kell egy-két szemét is, úgyhogy sikert könyvelhetett el.

Ciprus következett, Despina Olympiou balladája egy kis relax volt az ír cirkusz után, de nem juthatott tovább. Az An me thimasai tényleg csak arra volt jó, hogy egyszer elénekeljék és utána soha többé ne untassák vele a nézőt.

Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy Belgium kvalifikálására senki nem számított. Annak a gyereknek annyi negatív kritikát kellett lesöpörnie a válláról ahhoz, hogy jól teljesítsen a színpadon, mint tavaly a grúz indulónak, akinek még maradt is rajta néhány. Roberto Bellarossa és a Love Kills a döntőben is képviseli majd Belgiumot.

Az estét Szerbia zárta, a Moje 3 Ljubav je svuda című dalával. Hát az úgy kellett az Eurovízióra, mint iszlám papok egy melegklubba. Nem sikerült bejutniuk a döntőbe, ami azért is meglepő, mert Szerbiára nem igazán jellemző az elődöntőben való elhanyatlás, bármennyire is értékelhetetlen a dal. Tehát nagy ma a szerb csalódottság, de őszintén remélem, hogy nagyot esik a lóról csütörtökön Románia is. No offense.